Gyurisék ma huszonötezer négyzetméteren, hidro- kultúrás üvegházakban termelnek rózsát és több mint hatvan színben pompázó minigerberát. A családot a virágtermesztéshez szükséges folyamatos innováció és a kíváncsiság az egzotikus termények felé is elvezette.

„Sokáig szegfűvel, később rózsával foglalkoztunk csak, de az utóbbi években egyre erőteljesebben érezzük a klímaváltozás hatásait, és azt, hogy Magyarországon is többféle szélsőségre kell felkészülnünk – kezdi Attila. – A nyugat-európai termesztési technológiától indul- tunk, de ahogy a nyarak forróbbak lettek, meg kellett tanulnunk a déli módszereket is. Izraelben, Tajvanon és Dél-Koreában sajátítottuk el, hogyan lehet a negy- venfokos hőségben is életben tartani a növényeket. Magyarországon ma már mindkét tudás kell – itt tél is van, meg trópusi és szaharai nyár is.”